Angela Merkel német kancellár szerint a belső határőrizet nélküli schengeni övezet megőrzéséhez meg kell változtatni a menekültügyet szabályozó dublini rendszert. Angela Merkel a düsseldorfi ipari klub egyesület (Industrie-Club Düsseldorf e. V.) szerda esti rendezvényén elmondott beszédében - a csütörtökön ismertetett leirat szerint - kiemelte, hogy a válságokat mindig a kiváltó okok megszüntetésével lehet legyőzni, a sok menekült jelentette problémát pedig „biztosan nem lehet a német-osztrák határon rendezni”, mert az okok máshol vannak.
Ezeket az okokat a menekülteket kibocsátó „származási országokban” és „a származási országokkal szomszédos országokban” lehet megtalálni. Így az okok közé tartozik, hogy 27-ről 13 dollárra csökkent a Libanonban és Jordániában élő menekültek élelmiszer-ellátására jutó havi, fejenkénti összeg.
Törökországban „sem könnyű a menekültek helyzete”, hiszen nem rendelkeznek menekültstátussal, hanem csak „vendégként” tartózkodhatnak az országban, ami egyebek között azt jelenti, hogy nem vállalhatnak munkát, és olyan sokan vannak, hogy jó pár közepes méretű török városban a szíriai menekültek száma meghaladja a helyi lakosság létszámát.
További fontos tényező az Iszlám Állam terrorszervezet megjelenése Szíriában, és ezzel összefüggésben az, hogy sok szíriai egyre kevésbé reméli, hogy visszatérhet hazájába, miközben megtakarításaik elfogytak. Mindez olyan „nyomást eredményezett, amely hozzájárult a menekültáramlatok létrejöttéhez” – fejtette ki Angela Merkel.
Az így kialakult helyzetben törekedni kell a menekültek beáramlásának „rendezésére, irányítására” és a válságot kiváltó bajok legyőzésére, hogy „csökkenjen a hozzánk érkező menekültek száma” – mondta a kancellár, hozzátéve, szerinte nem lehet elérni, hogy „egyetlen menekült se jöjjön”.
Kifejtette: az uniós menedékjogi szabályozás azon alapul, hogy a külső határok védelmét a schengeni övezetről és a menekültügyet szabályozó dublini rendszerről szóló megállapodáshoz is csatlakozott – uniós külső határral rendelkező – uniós tagállamok látják el. A külső határral nem rendelkező tagok – például Németország – pedig sokáig csak élvezték a belső határőrizet felszámolásának előnyeit, amelyek a szabad mozgás és a belső piac működési lehetőségének kiteljesedéséből fakadtak, és nemigen foglalkoztak a határvédelemmel és a menekültüggyel, mert az nem tartozott rájuk.